A Nemzeti Sport információit a Magyar Távirati Iroda is megerősítette, a Ferencváros tájékoztatása szerint Albert Flórián hétfő hajnalban hunyt el.

Albert csütörtökön esett át koszorúérműtéten, amely az FTC pénteki közleménye szerint sikeres volt. Hétfő délután Sipos Jenő, az Albert-család szóvivője az MR1 Kossuth Rádiónak beszélt az egyetlen magyar aranylabdás halálának körülményeiről: „Részleteket egyelőre nem tudok elárulni, a csütörtöki műtét eredményes volt, de vasárnap délután Albert Flórián rosszul lett. Az orvosok mindent megtettek, de éjszaka infarktust kapott, és elhunyt. A temetésével kapcsolatban még zajlik az egyeztetés a Ferencváros vezetőségével, természetesen a család mondja ki a végső szót."

A 75-szörös válogatott játékos 1959 és 1974 között 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett a Ferencváros színeiben, a nemzeti csapatban 31-szer volt eredményes, 1967-ben pedig megkapta az Aranylabdát.

Az 1960-ban olimpiai, 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes Albert Flórián 2004 óta volt a Nemzet Sportolója.

Albert Flórián alig 17 évesen játszotta első NB I-es bajnokiját zöld-fehér mezben, két góllal mutatkozott be. Baróti Lajos szövetségi kapitány nem sokkal később meghívta a válogatottba, a nemzeti tizenegyben két gólpassz volt az antré az aktuális vb-ezüstérmes svédek legyőzése során 1959 júniusában, majd ötödik válogatott meccsén úgy lőtt gólt az NSZK-nak, hogy előtte öt védőt cselezett ki.

A válogatottban 75-ször játszott, ott volt az 1962-es és az 1966-os világbajnokságon. Százszoros válogatott is lehetett volna, csakhogy 1969-ben ütközött a dánok kapusával, és súlyos térdsérülést szenvedett, amelyet követően már nem tudta visszanyerni korábbi formáját, s alig szerepelt a válogatottban.

Legnagyobb sikerét a Fradival 1965-ben érte el, a csapat megnyerte az UEFA-kupa elődjét, a Vásárvárosok Kupáját (a VVK-t), a döntőben 1:0-ra legyőzve a Juventust. A Ferencvárostól visszavonulása óta sem szakadt el: különböző beosztásokban szolgálta szeretett klubját, haláláig a fővárosiak tiszteletbeli elnöke volt.

70. születésnapját másfél hónapja egykori játékostársai és riválisai, azaz barátai között ünnepelte, Ferencváros díszpolgára lett, s a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kapta meg.

A Nemzeti Sport információit a Magyar Távirati Iroda is megerősítette, a Ferencváros tájékoztatása szerint Albert Flórián hétfő hajnalban hunyt el.

Albert csütörtökön esett át koszorúérműtéten, amely az FTC pénteki közleménye szerint sikeres volt. Hétfő délután Sipos Jenő, az Albert-család szóvivője az MR1 Kossuth Rádiónak beszélt az egyetlen magyar aranylabdás halálának körülményeiről: „Részleteket egyelőre nem tudok elárulni, a csütörtöki műtét eredményes volt, de vasárnap délután Albert Flórián rosszul lett. Az orvosok mindent megtettek, de éjszaka infarktust kapott, és elhunyt. A temetésével kapcsolatban még zajlik az egyeztetés a Ferencváros vezetőségével, természetesen a család mondja ki a végső szót."

A 75-szörös válogatott játékos 1959 és 1974 között 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett a Ferencváros színeiben, a nemzeti csapatban 31-szer volt eredményes, 1967-ben pedig megkapta az Aranylabdát.

Az 1960-ban olimpiai, 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes Albert Flórián 2004 óta volt a Nemzet Sportolója.

Albert Flórián alig 17 évesen játszotta első NB I-es bajnokiját zöld-fehér mezben, két góllal mutatkozott be. Baróti Lajos szövetségi kapitány nem sokkal később meghívta a válogatottba, a nemzeti tizenegyben két gólpassz volt az antré az aktuális vb-ezüstérmes svédek legyőzése során 1959 júniusában, majd ötödik válogatott meccsén úgy lőtt gólt az NSZK-nak, hogy előtte öt védőt cselezett ki.

A válogatottban 75-ször játszott, ott volt az 1962-es és az 1966-os világbajnokságon. Százszoros válogatott is lehetett volna, csakhogy 1969-ben ütközött a dánok kapusával, és súlyos térdsérülést szenvedett, amelyet követően már nem tudta visszanyerni korábbi formáját, s alig szerepelt a válogatottban.

Legnagyobb sikerét a Fradival 1965-ben érte el, a csapat megnyerte az UEFA-kupa elődjét, a Vásárvárosok Kupáját (a VVK-t), a döntőben 1:0-ra legyőzve a Juventust. A Ferencvárostól visszavonulása óta sem szakadt el: különböző beosztásokban szolgálta szeretett klubját, haláláig a fővárosiak tiszteletbeli elnöke volt.

70. születésnapját másfél hónapja egykori játékostársai és riválisai, azaz barátai között ünnepelte, Ferencváros díszpolgára lett, s a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kapta meg.